Indiai közlekedési élmények – Kaotikus rend és türelem

Idén ősszel volt szerencsém Ázsiában, Indiában eltölteni néhány felejthetetlen napot. Az utazás során számtalan élménnyel gazdagodtunk, de a közlekedés, amely első pillantásra kaotikusnak tűnik, teljesen lenyűgözött.

Az észak-indiai felfedezőutunk során több mint 800 kilométert tettünk meg, érintve Delhit, Agrát és Jaipurt. Utunk során jártunk kis falvakban, nyüzsgő városokban, autópályákon és szűk utcákon is – mindezt egy rendkívül izgalmas és tanulságos közlekedési kultúrában.

Az egyik legmegdöbbentőbb élmény számomra az volt, hogy a látszólagos káosz ellenére minden résztvevő biztonságosan közlekedett. Az autósok, motorosok, kerékpárosok, riksák, gyalogosok és akár tehenek (!) között különleges harmónia uralkodott. Mindenki figyel a másikra – és önmagára is. A legnagyobb meglepetésemre az utazás során egyetlen balesetet sem láttam, pedig az európai szem számára a közlekedés szabálytalan és zavaros.

Az egyik legkülönlegesebb élmény az volt, hogy utunk során sokszor beszélgettünk helyiekkel. Ez számomra mindig fontos, hiszen a helyi emberektől lehet igazán megérteni az ottani életet és szokásokat. Így sikerült megkérdeznem, hogyan lehet Indiában jogosítványt szerezni. Kiderült, hogy a tanulóvezetői engedély megszerzése után legalább 30 napot kell várni a gyakorlati vizsgára, ahol bemutatják a vezetési tudásukat. Bár a folyamat szabályozott, a hatalmas népesség miatt sajnos nem mindig tudják kiszűrni azokat, akik jogosítvány nélkül vezetnek, vagy akár azokat a gyerekeket, akik a társadalmi helyzetükből adódóan nem tudják hivatalos úton megszerezni az engedélyt.

Indiában bal oldalon közlekednek, ami számunkra szokatlan lehet, de hamar megszokható. Az utak többnyire három sávosak, ám ez csak egy kiindulópont. Gyakran előfordul, hogy öt-hat jármű osztozik egyszerre ugyanazon a szakaszon, teljes természetességgel. A közlekedési szabályok és a lámpák inkább iránymutatásként szolgálnak, mintsem kötelező érvényű szabályként.

A dudálás az indiai közlekedés egyik alappillére. Ez azonban nem a türelmetlenség jele, hanem egyfajta kommunikáció: „Figyelj rám, éppen érkezem!” – jelzik a sofőrök. A végtelen forgalomban, a legnagyobb dugók közepette is lenyűgözött, hogy az indiaiak mennyire nyugodtan és türelmesen vezetnek. Nincs feszültség, nincs agresszió, mindenki halad a maga tempójában, és végül eléri úti célját.

Számomra ez az utazás nemcsak kulturális kaland volt, hanem egy valódi tanulság is. A figyelem, türelem és a másik iránti tisztelet olyan értékek, amelyeket mindannyian elsajátíthatnánk az indiai közlekedésből.

Más kultúra, más szokások, de mégis működik – sőt, egyfajta rend uralkodik a káoszban. Fantasztikus volt ezt a részt is megtapasztalni India életéből, és örülök, hogy mindezt megoszthatom veletek.

Te mit gondolsz, tudnánk tanulni az indiai közlekedési kultúrából? 😊